Kedvelem a történelmi filmeket és sorozatokat, a templomosok sztorija pedig mindig kedvenc volt, bármit képes voltam elolvasni, megnézni ha e témához kapcsolódott. Pedig született nem egy - már elnézést - baromság a templomosok kapcsán. Mikor kiderült, hogy készül egy újabb sorozat HBO gyártásban, kíváncsian vártam.

Mivel HBO nem okozhat meglepetését, hogy a díszlet, a jelmezek és látványos csatajelenetek tökéletesek. Elgyönyörködtem az udvar öltözékeiben, a nők hajviseletében. Azonban a történet... Templomosok, tehát mi más lehetne mint a Szent Grál. Elvesztik, megtalálják, elveszik tőlük, visszaveszik, ennyi a sztori. 10 részen keresztül megy a nyűglődés a téma körül, de érdemi információt nem kapunk. Sugallattokat, hogy a Grál már Jézus előtt létezett és hogy... semmi, ennyi, passz. Megy a ködösítés. Őszintén szólva pár rész után már nem igazán izgatott. A legérdekesebb az volt, hogy vajon honnan ismerős a főszereplő lovag, elárulom: Downton Abbey-be volt látható. A meglepő fordulatok maximum egy vállrántással elintézhetők egy kis bajusz alá mormolt aha-val. Még a rossz embereket sem lehet utálni igazán benne, mert jellegtelenek. Szóval nekem nem igazán jött be.

Nem mondom, hogy nem nézem meg a folytatást, meglátjuk...

IMDb

Port

Ez azok közé filmek közé tartozik, amiben mindenki hülye és ez így van rendjén. Nem is kell nagyon messzire menni, ha már Bradley Cooper, akkor ugye Napos oldal. Arról a filmről kétféle végletes véleményt hallottam, a jesszusom de szartól az imádtam-ig. Ahogy egyik barátnőm jellemezte, a film azt üzeni (és jelen esetben nem a költő), hogy MINDENKI megtalálhatja a nagy szerelmet.

Ebben a filmben is hasonlóak a figurák, annyi eltéréssel, hogy komoly emberek, komoly foglalkozással, de valahogy mégsem normálisak. Főhősünk, Brian valami egészen furcsa és kaotikus múlttal – aki ki tudja hámozni az mesélje el – tér vissza Honolulura, hogy mint leszerelt katona immár milliárdos főnökkel segítsen egy támaszpont átalakításában. Szerintem. Aztán valami rakéta is keveredik a sztoriban valamit Hawai mitológiája.

A sztorit amúgy az érzelmek viszik. A pasinak a nagy exszerelme a szigeten él férjével aki Brian jó haverja. Jön még egy szőke – természetesen szintén buggyant – vadászpilóta százados, illetve az ex nagyobbik lánya, aki -spoiler- nagyjából egy évvel a szakítás után született.

A film szórakoztató, van benne kicsi világmegmentés, sok romantika, pár gyönyörű táj, kicsi kulturális továbbképzés, de gyanítom akad aki ettől is falra mászna, mint a Napos Oldaltól.

IMDb

Port

Eszetekbe se jusson megnézni. Borzalmasan rossz, még fél szemmel odafigyelve, candy crush közben is. Az egész egy nagy zavaros katyvasz happy enddel. Lényeg: NE!

Ha mégis - én szóltam! - akkor bővebben itt:

Port

IMDb

Az a típusú film ez, aminek a végén ülsz egy kicsit mélázva, elmerengve kedves félmosollyal az arcodon és hagyod lecsengeni a stáblistát az igazán a hangulathoz illő zenével. 

A főszereplő egy 18 éves lány, akinek muszáj teljesen steril körülmények között élnie, mert olyan gyenge az immunrendszere, hogy bármi kinyiffantaná. El lehet képzelni mennyire izgalmas az élete. Itt jön a konfliktus: a szomszédba költözik egy új fiú a családjával, aki kiszúrja főszereplőnket Maddy-t az ablakban és felveszi a kapcsolatot. Így-így, mint az űrlényes filmekben. Jó, nem. Felírja az ablakra a telefonszámát és kezdődik a kapcsolat (jé egy újabb sci-fi). 

Cinkosuk jelen esetben nem a dajka – mint a jó öreg klasszikusban –, hanem az ápolónő. Ahogy anyu rájön, kirúgja és ez az utolsó csepp Maddy poharában. Carpe diem, irány Hawaii a szomszéddal, aki hiszi is meg nem is, hogy meggyógyult a lány, aki ezzel a mesével próbálja a fiú idegrendszerét nyugtatni (génkezelés egészen pontosan). A többit ki lehet találni:

• rosszul lesz
• eltiltják
• a fiú elutazik másik városba.

A slusszpoént nem kívánom bántani, esetleg dr. Houson edzett kedves olvasók kitalálhatják.

Nekem tetszett. Egy percig sem éreztem unalmasnak, nézzétek meg!

IMDb

Port

"Áldassék a gyümölcs!
Az Úr érlelje meg."

Rászántam magam. Sok jó kritikát olvastam róla, de azt gondolom kell a hangulat egy ilyen sorozathoz. A sztori röviden: egy eléggé elcseszett társadalomban él a nép az egykori USA helyén, túl némi környezeti katasztrófán és járványon. A nők nagyon nagy százaléka meddő és a megszületett csecsemők 20 százaléka éli túl egészségesen a világrajövetelt. A néhány megmaradt szülőképes nőt a parancsnokok házában tartják szolgálólányként, ahol torz szertartás keretben alkalmanként meghágják őket a feleség jelenlétében, így reménykedve az utód létrehozatalában.

A második rész bemutat egy szülést is, na az még bizarrabb... Úgy csinál a leendő „anyuka” mintha neki is fájásai lennének és többi parancsnokfeleség drukkol neki, kórusban kántálva: lélegezz! Mindezt a csudiszép nappaliban, ahol süti és kávé várja őket. Az emeleten, a valós szülés helyére összehívják az összes szolgálólányt minden házból, ahol szintén kórusmű kíséretében szül az igazi anya. Természetesen azonnal elveszik a csecsemőjét. Szívszorító. A főszereplő Offrednek (Freddy, ha jól követem családonként változik a név, a lányok cserélődnek a név marad) már volt egy kislánya, akit elvettek tőle és a férjét is megölték miközben az újonnan létrehozott katonai erő elől menekülnek, hiába. Így némi támogatást tud nyújtani a friss anyukának, akit mellesleg ki nem állhat (szegény teljesen becsavarodott a nyomás alatt).

A film hangulata ide-oda ugrál. Egyszer lassú folyással bemutatja a szegény elnyomott lányok sorsát, mindezt lágy, szomorú zenével kísérve. Máskor haljuk a főszereplő kevésbé finom fogalmazott gondolatait, véleményét a körülményekről és a körülötte élő emberekről. Kifelé igyekszik viselkedni, de befelé kemény, elhatározza, hogy kitart, hogy egyszer megkereshesse a kislányát.

A történésekre is jellemző a szélsőség. Néha élik egyszerű mindennapjaikat, bevásárolnak, esznek és beszélgetnek, majd jön a döbbenet. 

Az egészre természetesen a szürreális jelző illik. Eszembe jut róla az 1984, esetleg filmek amelyek szigorú kolostorok életét mutatják be, ugyanis a szolgálólányok csapatát szektaként mozgatják a filmben. Vagy egy főnökasszonyuk – aki katonai ruhát hord, annak ellenére, hogy szolgálólányok olyasféle ruhában kötelesek parádézni mint az apácák, csak mindezt piros színben –, ránézésre sem kedves és törékeny. Vasszigorral irányítja a lányokat. (Hú de elcsépelt szófordulat.) Persze nőként egészen jól fel tudom húzni magam a sztorin. 

A parancsnok feleség is érdekes szereplő. Meddőként kénytelen sodródni az árral, keménynek látszani, de időnként egy-egy cselekedete, viselkedése elárulja, hogy nőként neki is nehezére esik feldolgozni a dolgokat.

Rendkívül jól jellemzi még a társadalmat, hogy az egyéb szolgálólányokat, akik nem termékenyek, hanem a klasszikus értelemben vett munkát végzik Mártának hívják. MINDET. Ők a Márták.

Most a harmadik résznél tartok, most kezdik bemutatni, hogy jutott el a társadalom idáig. Meglátjuk. Egyenlőre nézős.

És még valami, nagyon jók a zenék benne. 

Ui: A hatodik rész elején hangzik el egy kulcsmondat: Jé, tényleg bármihez hozzá lehet szokni.

IMDb

Port

Először nem igazán érdekelt, de az ajánló megnézése után mégis nekiálltam. Nem bántam meg. Igazi klasszikus, jó humorú, szórakoztató vígjáték. Újdonság nem sok van benne, de jól megvan csinálva. Amit ígér azt valóra váltja. Három nyugdíjas – Morgan Freeman, Alan Arkin és Michael Caine – úgy dönt, hogy elege van a bankjuk és excégük szívatásából, hát kipótolják az elvesztett nyugdíjukat bankrablással. Mindezt borzalmasan aranyosan, öregesen, de nem bántóan kifigurázva a korosztályt. Persze nem szabad kifelejteni Christopher Lloyd-ot, aki zseniálisan hozza a demencia magas fokán álló mellékszereplőt, Miltont.
Könnyű délutáni/esti kikapcsolódásnak szerintem tökéletes.

Eszembe jutott róla: Last Vegas, ahol Morgan Freeman hasonló figurát hoz hasonló téma mellett.

Port

IMDb

Mikor megtudtam, hogy új könyvfolyamba kezd a szerző, igyekeztem minél előbb hozzájutni az első, a címben megnevezett kötethez. A Vének háborúját kedveltem, bár az erős indítás után – egy jó ötlet! – szerintem egyre nyekergősebbé vált a sztori. Az utolsót nem olvastam, mert – bocsi – az öcsém még olvasta ki, na nem mintha rojtosra izgulnám miatta az idegrendszeremet...

Tetszett a könyv, bár folyamatosan az az érzésem volt, hogy ismerős a sztori. Valahol a felénél beugrott: Asimov és Alapítvány. Spoilerezés nélkül, a probléma hasonló, mint a címe is mutatja, és jő az ember akinek feladata megoldni és – dobpergés – egy tudós (bár nem matematikus, hanem fizikus). 

Valakinél olvastam, hogy benne a Dűne hasonlat is felmerült, és elismerem igaza van. Néhány szereplő igen-igen hasonlít az abban található karakterekre.

Mindezek ellenére, hiszen ettől még lehet jó, 2 nap alatt kiolvastam és várom a folytatást, mert persze folytatás az van :)

Annak idején már moziban is meg akartam nézni – minden CGI-vel látvánnyal tömött filmet zabálok – így tegnap este örömmel konstatáltam, hogy khm… hozzáférhető.

Leültem szépen a tévé elé, hogy jó kis zárása lesz ez napnak. Kb. 20 perc után feladtam. Nem mintha olyan rossz lett volna, de egyszerűen nem elég jó a kínaim a több perces dialógusokhoz, konklúzió: feliratot kell mellé dobni, de ehhez már nem volt kedvem, ergo szunya.

Két kávé után eljött a kettes számú kísérlet. Ami nagyon tetszett, az a harcok koreográfiája. Rendkívül látványosak, jól követhetőek, sok új elem van benne. A főhősök már a szuperképességek határán mozognak a célzási, időzítési, „repkedési” tulajdonságokkal. Egyértelműen látszik a kínai hatás – rendezte Yimou Zhang –, aki egyszer is belenézett egy klasszikus kínai verekedősbe a tv távirányító nyomkodása közben, az tudja miről beszélek. Gyanítom teljesen szándékosan, hiszen a helyszín adott.

A történet nem túl bonyolult, több ilyen filmet gyártottak mostanában, vegyünk egy csipet létező történelmet, helyszínt és csavarjuk meg valami oda nem illővel. Lásd például: Abraham Lincoln, a vámpírvadász vagy a Cowboyok és űrlények. Szokásos menet, rájövünk mi az ellenség gyenge pontja, jelen esetben egy nagyon nagy rakat zöld lény, aki el kíván fogyasztani bennünket, és hurrá miénk a győzelem (SPOILER jön), viszont jelent esetben nem lesz miénk a lány. Kína győzelme Amerika felett.

Ami még nagyon látványos, az a kosztümök. Nagyon szép koncepcióval van kialakítva, gyönyörű színek és részletek. A jelmeztervező hölgy Mayes C. Rubeo munkái közé tartozik amúgy a a Warcraft, John Carter és az Avatar is. Hasonlóan látványos a megjelenés.

Akik szeretik az ilyen típusú filmeket, nem fognak csalódni benne, másfél óra szórakoztatás. (Akiknek rémálmaik vannak a szörnyektől, azok ne este nézzék!)

IMDb

Port

Én bírom az ilyen járványos, katasztrófás dolgokat, bár nem mindig volt jó ötlet táplálkozni a sorozat epizódok alatt. Szóval békésen rágtam magam végig ikszedszerre a Csillagkapun – természetesen vizsgaidőszakban kezdtem neki – kíváncsiságból rákerestem az egyik szereplő munkásságára, így találtam erre a sorozatra. A szereplő amúgy Claudia Black, aki Vala Mal Dorant játszotta az utolsó évadokban.

Rövid nézgelődés után kiderült, hogy a sorozat egy évadot ért meg, nem rendelték be a folytatást. Mindezt 2016-ban.

Végignéztem, és bár nem bántam meg, sok jót nem tudok elmondani.

A történet egyszerű, elszabadul egy vírus, hogy megakadályozzák a továbbterjedését lezárnak egy teljes kerületet Atlantában. Néhány rendőr bent maradt, köztük a főszereplő zsaru legjobb barátja. A főszereplők, az előbb említett hölgyön kívül számomra ismeretlenek volt, de a színészi alakításokkal nem volt gond. A mondatokkal és szerepekkel már annál inkább. Olyan szintű értelmetlenségek, fordulatok voltak, hogy csak pislogtam. Emberek össze-vissza csinálnak dolgokat, teljesen értelmetlenül. Semminek nincs következménye. Egyszer csak megjelennek a történetben értelmetlenül szerepelők, hol ezen az oldalon állnak, hol meg ott. Teljesen kidolgozatlanok a karakterek. Mintha az írók minden résznél a hasukra csaptak volna, hogy ma ez legyen. Claudia Blacknek, aki szerepe szerint az egész helyzetet irányítaná, teljesen erőtlen a szerepe. Karakterének se a jó, se a rossz oldalát nem tudja megmutatni. Gondolom mikor kiderült, hogy nincs tovább próbálták gyorsan lezárni, megmagyarázni a történetet, de őszintén szólva nem tudtam kibogozni, hogy mi is történt, azaz miért tört ki a járvány.

Van benne sok romantikus szál, családi kapcsolat, melyek – meglepetés – így-úgy végződnek. De az egész leginkább sehogy. Na mindegy, kicsit olyan se füle se farka érzésem volt az egésztől, pedig akár jó is lehetett volna...

IMDb

Elöljáróban annyit, hogy nem ismerem a játékot, pusztán tudom, hogy az alapján készült. Ez nem rettentett vissza attól, hogy megnézzem. (Tovatűnt gyerekkoromban kifejezetten tetszett a Mortal Combat, nem tudom most hogy reagálnék rá.) Rögtön az elején le kellett vonnom két konklúziót: 1. le kell tölteni mellé egy feliratot, mert a film harmadában spanyolul kommunikálnak, amiből egyedül a Mohamed szó volt ismerős (mint később kiderült a helyi főnök neve). Konklúzió 2: sötétített szobában kell nézni vagy este, mert mint oly sok társa, holmi rendezői ideológia alapján sötétben játszódik. A problémák kezelése után folytattam...

A főszereplő jó/rossz fiú Michael Fassbender. Utána kellett néznem, hogy mibe is játszik, mert csak az X Men ugrott be, mimikája erősen hasonlatos az abban előadotthoz. És igen, láttam a legutóbbi Alienben is, csak tök kiesett. A film egy adott percében persze lekerül a póló, hogy kedves hölgynézők elmerengjenek jól kidolgozott felsőteste látványán... Amúgy hozta amit kell, nagy mélységeket nem igényelt a szerepe.

Játszott még Jeremy Irons, na ő egyértelműen rossz fiú volt. Ja, mégse, az elején jó fiú, aki lánykájával, Marion Cotillard-dal kézen fogva halad egy szebb jövő felé, ahol nincs bűnözés. Hát persze... A két színész vélhetőleg nem erre a filmjére lesz a legbüszkébb, nem igazán volt lehetőségük kibontakozni.

A vége nem tartalmazz nagy meglepetéseket most sem. Viszont lehet, hogy meg kell néznem meg egyszer, mert néhány dolog - ebben a rendkívül bonyolult filmben - nem világos.  Nem értem, hogy jön az egészhez a sas? Nem értem, hogy miért dönt, hogy elárulja a titkot (ez igazándiból nem jött át nekem, pipa apura, ezért?)? Nem értem kik a haverok, akik nem haverok, de mégis... Arra rájöttem, hogy szupermenő, hogy valami oltári hatalmasat tudnak ugrani. Nagyon ki van hegyezve rá a film, de mivel NEM ISMEREM A JÁTÉKOT, csak hümmentettem egyet. Igazándiból arra számítottam, hogy talán sassá tud változni, mert az igazán menő lett volna, de az talán egy másik film :) (Plusz információ: állítólag az elmúlt 35 évben nem ugrott kaszkadő ilyen magasról, mint e film kedvéért.)

Tényleg, most hogy írom, az összes szereplő ide oda billeg, bár jobban belegondolva minden filmben. 

Ergo, szerintem jó kikapcsolódás egy esti mozizáshoz. Ja, és három részesre tervezik... (hozadék: kíváncsi lettem a Macbethre, majd beszámolok)

Port

IMDb