Ez azok közé filmek közé tartozik, amiben mindenki hülye és ez így van rendjén. Nem is kell nagyon messzire menni, ha már Bradley Cooper, akkor ugye Napos oldal. Arról a filmről kétféle végletes véleményt hallottam, a jesszusom de szartól az imádtam-ig. Ahogy egyik barátnőm jellemezte, a film azt üzeni (és jelen esetben nem a költő), hogy MINDENKI megtalálhatja a nagy szerelmet.
Ebben a filmben is hasonlóak a figurák, annyi eltéréssel, hogy komoly emberek, komoly foglalkozással, de valahogy mégsem normálisak. Főhősünk, Brian valami egészen furcsa és kaotikus múlttal – aki ki tudja hámozni az mesélje el – tér vissza Honolulura, hogy mint leszerelt katona immár milliárdos főnökkel segítsen egy támaszpont átalakításában. Szerintem. Aztán valami rakéta is keveredik a sztoriban valamit Hawai mitológiája.
A sztorit amúgy az érzelmek viszik. A pasinak a nagy exszerelme a szigeten él férjével aki Brian jó haverja. Jön még egy szőke – természetesen szintén buggyant – vadászpilóta százados, illetve az ex nagyobbik lánya, aki -spoiler- nagyjából egy évvel a szakítás után született.
A film szórakoztató, van benne kicsi világmegmentés, sok romantika, pár gyönyörű táj, kicsi kulturális továbbképzés, de gyanítom akad aki ettől is falra mászna, mint a Napos Oldaltól.
