Az a típusú film ez, aminek a végén ülsz egy kicsit mélázva, elmerengve kedves félmosollyal az arcodon és hagyod lecsengeni a stáblistát az igazán a hangulathoz illő zenével.
A főszereplő egy 18 éves lány, akinek muszáj teljesen steril körülmények között élnie, mert olyan gyenge az immunrendszere, hogy bármi kinyiffantaná. El lehet képzelni mennyire izgalmas az élete. Itt jön a konfliktus: a szomszédba költözik egy új fiú a családjával, aki kiszúrja főszereplőnket Maddy-t az ablakban és felveszi a kapcsolatot. Így-így, mint az űrlényes filmekben. Jó, nem. Felírja az ablakra a telefonszámát és kezdődik a kapcsolat (jé egy újabb sci-fi).
Cinkosuk jelen esetben nem a dajka – mint a jó öreg klasszikusban –, hanem az ápolónő. Ahogy anyu rájön, kirúgja és ez az utolsó csepp Maddy poharában. Carpe diem, irány Hawaii a szomszéddal, aki hiszi is meg nem is, hogy meggyógyult a lány, aki ezzel a mesével próbálja a fiú idegrendszerét nyugtatni (génkezelés egészen pontosan). A többit ki lehet találni:
- rosszul lesz
- eltiltják
- a fiú elutazik másik városba.
A slusszpoént nem kívánom bántani, esetleg dr. Houson edzett kedves olvasók kitalálhatják.
Nekem tetszett. Egy percig sem éreztem unalmasnak, nézzétek meg!
